Oldalak

2016. november 20., vasárnap

A mesedoboz / The Tale Box


A gyerekeink életében van több nagyon fontos, és biztos állandóság , ezek egyike az esti rutin. Amire a hét minden egyes napján rászánjuk az időt, mindketten ragaszkodnak hozzá, és fontos mindannyiunknak.
Minden este olvasunk nekik könyvből, együtt és külön-külön is. Soha nem maradhat el az éneklés és a diafilmezés sem. Télen-nyáron minden este vetítünk. 
Ha úgy kívánja a helyzet, nyugtalanság, vagy betegség miatt, én még ott kézimunkázok az ágyuknál, amíg el nem alszanak. 

Emiatt nekünk elég hosszúak az estéink, főleg, ha egyikőnk néha nem tud beszállni, és a másik felnőtt egyedül csinálja végig.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nehéz néha, de mégsem csípünk le belőle soha, erre mindig szakítunk elég időt, mert minden energiát megér az, amilyen hatással vannak ezek az órák a gyerekekre.
Igen, a nyolcéves nagyfiamnak is természetes még mindig, akkor is, ha már tud olvasni. 
És meg is fogjuk találni a módját, hogy az életkorának megfelelően olvassunk neki, meséljünk, beszélgessünk lefekvés előtt a kislámpánál. Pici kora óta része minden egyes estéjének ez a közös elcsendesedés, összebújás. 

A mesélés jelenőségét azt hiszem nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Mondom ezt (ha mondhatok ilyet) kreatív emberként, aki örömmel figyeli a gyerekei egyre színesebbé formálódó látásmódját, fantáziáját. 
Mondom ezt anyaként, aki hétköznapi természetességgel, de mégis nagy gonddal ügyel arra, hogy szépen, artikuláltan, helyes magyarsággal, választékosan beszéljen, és adjon ezzel jó mintát a gyerekeknek. 
Pedagógusként, aki kisgyermekkori zenei neveléssel foglalkozik, és nap nap után tapasztalja, milyen nagy jelentősége van a beszédfejlődésben a zene mellett a mondókáknak, a hanggal való játéknak is.

Megszámlálhatatlan gyerekkönyvünk van itthon, és a diafilmek száma is igen megnőtt az elmúlt években. Nagy részük bolhapiacról való, és több, mint 200 db összegyűlt mostanra. 

Így mára eljött  az ideje, hogy nagyjából kettéválasszuk a diákat, Albertnél maradnak a nagyobbaknak való történetek, indiános, történelmi mesék.
Alíznak pedig készítettem egy új dobozt, amiben az első kedves történetek kapnak helyet, a kislányosabb mesék, vagy amikből már Albi kinőtt.

Ilyen lekerekített natúr fenyő dobozt a Bauhausban lehet kapni többféle méretben. Dekor Paint Soft festékkel festettem két rétegben mandula színre. A doboz fenekére korona mintás dekorkarton került. A tetejére ezt a kedves hímzést készítettem, amit fehérre festett, kissé koptatott keretbe foglaltam és ráragasztottam a fedélre. A keresztszemes minta a Pinterestről való.

Ma este már innen válogatunk a kicsi lánynak. :)













11 megjegyzés:

  1. Irigylem és tisztelem az energiádat és kitartásodat,bár tudom,hogy ez nem jön magától::)
    Nagyon jó,hogy írtál a diafilmezésről,mostanában elmaradt , könyvből meséltem az unokáknak.
    Az azért jó érzés és emlék,hogy a gyerekeimnek én is mindig meséltem.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ilyenkor télen különösen hangulatos, de mi nyáron is vetítünk. Pedig akkor még sokszor világosban fekszenek le. Jól besötétítünk és mehet. :)
      Bevésődik ez a hangulat, biztos vagyok benne! Hiszem, hogy számukra is szép emlék lesz a sok mesélős este.

      Törlés
  2. Hány órakor kezditek az esti rutint, hogy ennyi minden belefér és még időben el is tudnak aludni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Későn alszanak el, ez nem túl jó.
      A férjem sokat dolgozik, mire hazaér a belvárosból...de mindig megvárják, és én hagyom, hogy legyenek közös családi estéink. Hét, fél 8 körül megyünk fel hétköznap, és 9 körül (után) alszanak el.

      Törlés
    2. 9 óra nem olyan vészes. :-)

      Törlés
  3. Modeszta, nekem te lassan olyan leszel, mint a Keresztapa - minden kérdésre itt van a válasz nálad... Mióta Vilmos megszületett, elmaradt a diafilmezés, mert ő szopizás kzben alszik el, előbb, mint Bori, és így már bonyolultabb volt. De most kezd ő is figyelni a mesékre, sokszor úgy szoptatom, altatom, hogy Bori ágya szélén ülünk, és Borinak mesélek közben. Soha nem maradhat el a mese, éneklés, így elég hosszú az altatás, de én szeretem. Kézimunkázni mondjuk nem tudok, mert csak egy pici éjszakai fény világít, de tökéletes relax nekem is. És most vettünk "új" diavetítőt, a karácsonyfa alá kerül majd, és sok-sok új diafilmet is, és éppen azon gondolkodtam, hogy vajon miben kellen tárolnunk őket, mert a gyerekkoromból származó cipősdoboz már elég leharcolt, és Vilmos valószínűleg atomjaira bontaná pillanatok alatt. És itt a válasz. ♥

    VálaszTörlés
  4. Minden szóval egyetértek! <3 Nagyon-nagyon jó olvasni, hogy még vannak családok, ahol fontos az esti rutin a meséléssel együtt. Nálunk is így van természetesen. Hasonlóan, mint Nálatok. Ez mindenkinek jó, még a felnőtteknek is, bár nem mondom, azért este 9-kor már sokszor jár azon az agyam, hogy legyen már vége a napnak és aludjanak már, de tudom, ez nekik és nekem is fontos. Meg apának is, mert ő is mesél.
    Mi csak télen diafilmezünk, még az én kicsi kori gépemmel.
    A doboz csodálatos lett! Mese-ládika. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Adri, szerintem, ha megkérdeznék Lizit az oviban az anyukája munkahelyéről, azt mondaná dobozgyárban dolgozik. :)))
      Imádom ezeket...a mütyüröket a tárolókat, és a legfontosabbat is, a velük töltött értelmes időt! :)
      Mivel ti is nagyon szerettek olvasni, biztos, hogy a ti gyerekeitek is jó olvasók lesznek!

      Törlés
  5. Csodáltos minden!A diafilmeket én a mai napig szeretem.

    VálaszTörlés