Velencei képeslapok / Postcards from Venice

Jöjjön hát néhány klasszikus kép a vizek városáról. 

Mi már kétszer is jártunk itt  a férjemmel, de most volt a leghangulatosabb. 

A gyerekeknek messze várakozáson felül tetszett, nagyon élvezték. Az ő tempójukat figyelembe véve arra jutottunk, hogy egy nap maximum 6 órát tudunk gyalogolni. Mivel nem a hajtás, hanem a hasznosan eltöltött idő volt a célunk, két napot is szántunk városnézésre és ide vonattal jöttünk be a vidéki szállásunkról.

Az idő abszolút ideális ilyenkor, napos, de még nincs kánikula, szépek a fények. Már sok a turista, nem tudom, mi lehet itt a nyári szünetben...bár azt tudom, milyen a Karnevál idején, na olyan lehet nyáron, csak forró változatban. :)

Sok évvel ezelőtt jártunk itt utoljára, és amit jó volt látni, hogy a város határozottan tisztább, és a víznek sincs olyan jellegzetes "illata" mint régen. 

Egyedülállóan hangulatos. Egyszerűen nem lehet betelni vele. Akár két hétig is el tudnék csavarogni itt, felfedezni a sikátorokat, az itt élő emberek hétköznapjait, az eldugott utcácskákat, apró részleteket, szépségeket, az idő nyomait, a modern megoldások beillesztését az adott lehetőségekbe, a város poénjait.  Megkeresni a csendet a kis utcákban. Korán kimenni a halpiacra, két asztalos Trattoriában ebédelni, minden nap másféle olasz kávét inni, bár ahhoz mondjuk nem elég két hét :). Megfigyelni, hogy indulnak  a gyerekek iskolába, és eső után az elázott motorcsónakokon  munkába. A boltok nyitása előtt sétálni, mikor még jórészt csak az áruszállító csónakok mozognak. Este pedig hallgatni a teregető kötelek csigáinak nyikorgását. 

De addig is, néhány hagyományos velencei kép, emlékbe:

Utazás a Vaporettoval a Canal Grandén. A hajóra napijegyet érdemes váltani.

Szebbnél szebb paloták. Az egyik legismertebb a Ca' d'Oro.

 A Rialto híd.

  

A Canal Grande torkolatának királynője a Santa Maria della Salute templom. Az 1630-as pestisjárvány után emelték. 

Lenyűgöző házak sora.

Tetőkert...

-Látod kisfiam, azért jó, hogy most tudtunk jönni, mert még tart a suli és nincs akkora tömeg. 

:)

Albert tátott szájjal nézte az emberek hömpölygését. De gyerekes családokat tényleg alig láttunk. 

A Szent Márk tér részletei.

És ami biztosan örök Velencében: A kalap árusok. :)

És egyéb figyelmességek a turisták kedvére. :)

Kicsit odébb...most nem a csónak billegett alattunk, ez a torony bizony ferde.

Szemközt a Szent György sziget. 

Kisütött a nap, és nagyon sokat kellett volna várni a Szent Márk téren, hogy feljussunk a nagy Campanilébe, ezért inkább áthajókáztunk a szigetre, és sorakozás nélkül, onnan, a szemközti toronyból élveztük a kilátást. 

Kiscsikók.  Amint megneszelnek egy zsebkendőnyi szabad területet, már futnának.
De a járda végén jó eséllyel víz van. :) Szóval sokat fogtuk a kezüket. 

Délutáni csúcsforgalom.

Lakatok gyűlnek mindenfelé.

Apró, hangulatos vendéglők.

Apróság. Szem előtt, de legtöbbeknek mégis észrevétlenül. És a város tele milliónyi ilyen részlettel. Egyszer talán még folytathatjuk a felfedezését.