Ma néhány hangulatképet hoztam a Salzburgerlandban / Bajorországban tett kirándulásainkból.
Ebben a melegben jólesett átnézni a hűvös magaslatokban készült képeket.
Az egyik legjobb buli a Bad Dürnberg-i bobpálya volt.
Azok ott mi vagyunk Alízzal a libegőn. Alattunk a pálya...ilyen bobon még sosem ültem, ha ijedős lennék, halálfélelmem lett volna, de nem vagyok az. :) Egy viszonylag magas sín a föld felett, néha veszélyesen meredek, és majdnem vízszintesen dől...irtózatosan gyors, közben a 22 kilós hatéves az ölembe szíjazva. :)) A pálya 2.2 km hosszú, egyszerűen szuper!
Egy igazi csoda, a Rossfeld Panoráma autóút Berchtesgaden környékén.
Sűrűn kialakított kilátó-parkolókkal, ahonnan kisebb-nagyobb gyalogtúrákra lehet indulni.
VW 1954
Ezt nagyon tudják a németek. Hétvégére kitolják a garázsból a régi járgányokat és irány kirándulni.
Ebben a modellben még a B-oszlopba van beépítve egy irányjelző kar.
Imádom a Bogarakat, három éves koromból is vannak emlékeim a piros bogárhátúnkról. Vezetni is egy Bogáron tanultam meg, tudom ajánlani, azóta sem okoz gondot, ha nincs egy kocsinak eleje és hátulja.:)
De visszatérve a túrázáshoz. Lizi egy kőre borulva. Lehet találgatni, hogy bújócska, vagy hiszti. :))
Ezek nem akármilyen kövek ám! A határ a hegyek között, rajtuk a jelzés, miszerint az egyik oldal Németország, a másik már Ausztria.
És ott fent a messzeségben a meseszép hegyek között: Hitler Sasfészke.
Mi már voltunk fent a Papával néhány éve kettesben.
Őket sokáig elnézegettem egy padról. Egy nagyon idős házaspár, a bácsi csak mutogatta a hegyeket a néninek és mesélt, mesélt...angolul. Talán amerikaiak. Ahogy figyeltem őket, arra gondoltam, talán már járt erre a bácsi egyszer régen.....
A vidék persze mindenfelé gyönyörű, rendezett.
Vasárnap. :)
Apa és fia. :)
A salzburgi állatkert. Különleges, szokatlan kialakítású park a meredek hegyoldalba vájva.
Egy kevés városi sétát is beiktattunk. Elvégre valahol meg kellett venni a magazinjaimat. :)
Bad Reichenhall
És végül, de nem utolsó sorban: egy kis bolházás Salzburgban.
A piac nagyon jó volt, szokás szerint olcsóbb, mint a magyar piacok, de annyi cuccunk volt, hogy nem fért be szinte semmi a kocsiba. Így a rég áhított bontott ablakkereteknek és gyönyörű nagy képkereteknek ott kellett maradniuk. Azért néhány apróság jött velünk...
Pl.cuki baba és kis szekrény...
kártya...
és egy kézzel varrt medicinlabda.
Dísznek és gyerekfárasztásra. :))
Köszönöm, hogy benéztetek ma is, holnap folyt. köv....:)
Nagyon tetszik a blogod!:)Gyönyörű képek!:)Azt szeretném kérdezni, hogy hova teszed ezt a rengeteg tárgyat?Nem érzed hogy agyonnyomnak, hogy zsúfolt az otthonotok? Hogyan tartod rendbe őket, milyen időközönként törölgetsz?
VálaszTörlésSzoktál pl. selejtezni, van amikre ráunsz és továbbadod pl?Félreértés ne essék, nagyon tetszik az otthonod, szép harmonikus, csak engem ez a gyakorlati része érdekelne a dolognak, törölgetés, pakolás, tárolás, gyerekek miatti védelem, stb.
Üdvözlettel:Mariann
Köszönöm Mariann!
TörlésVégül is egy eleinte fájdalmas, de viszonylag egyszerű megoldást választottam. A könyveknek mennie kellett, sok könyvünk van, azok helyére került sok porcelán. És olyan szekrényrészekbe, amik zártak, tehát nem látszik, mi van bennük. A könyvek bementek a hobbiszobába a szekrény tetejére, vagy a ritkán használtak dobozokba kerültek. Ha kell, tudom, hol keressem. A tetőtérbe vezető lépcsőt is úgy alakítottuk ki, hogy nem nyitott, hanem egy sufni van alatta, rendes ajtóval. Hálistennek, akik eljönnek hozzánk, nem látják zsúfoltnak, erre próbálok figyelni. Sok tárgyam van, de mindig csak egy része van szem előtt, általában évszakonként, ünnepenként cserélődnek. De ez igény, illetve ízlés kérdése, hiszen mi nagyon szeretjük az angol stílust, (az itthoni lehetőségekkel keverve). Virágos tapéták, rengeteg kép a falakon, ez talán még zsúfoltabb hatást kelt, mint maguk a tárgyak. Még a fürdőszobában is tapéta és padlószőnyeg, polcok, tárgyak, képek.
Por szempontjából rengeteget számít, hogy aszfaltos utcában, sűrűn ültetett kertek között élünk, kevés a por. Most, hogy kérdezed, körbenéztem.:)) A legtöbb dolog üveg mögött van. De a legfontosabb, hogy a gyerekek még soha semmit nem törtek össze. Nem is értem. :)) El még nem adtam semmit, de volt már, amit elajándékoztam. :) Kicsit hosszú lett, bocsánat. :)
Köszönöm a gyors és részletes választ!:)Bevallom őszintén azért érdekel ez az egész, mert régebben szerettem tárgyakat gyűjteni, "birtokolni" őket.(turkálóból megmentett maciktól, az felújított régi használati eszközökig volt mindenem:))Viszont nehezemre esett gondozni őket, kétszobás lakás se volt éppen aktuális a tárolásukra.Aztán elmentem a távol-keletre egy hónapra és szó szerint egy bőröndből éltem.Hazajöttem és egyszerűen nem tudom máshogy fogalmazni de "rámszakadt a lakás",úgy éreztem agyonnyom a sok tárgy.Vettem egy nagy levegőt és a tárgyi javaim nem túlzok hetven százalékát elajándékoztam, kórházak, könyvtárak,rászorulók, stb(nem volt könnyű, mégis úgy éreztem ezt kell tennem).A férjem ebbe partner volt, hagyta hadd csináljam:), szóval nem okozott feszültséget a kapcsolatunkba ez az egész.Azóta elég minimalista a lakásunk,(nem divatból) van aki szerint kihalt (anyukám:)), de én így szeretem".És valamiért mégis tetszik az otthonod ezzel a sok szép tárggyal, egyszerűen sugárzik a harmónia, a rendezettség a képekből.Na jó bő lére eresztettem a mondanivalómat, csak azért írtam le az egészet, hogy nehogy sértésnek vedd a kérdésemet, mert tényleg érdekelt hogyan sikerül így "kordába tartani" a tárgyaidat!Nekem ez nem ment valószínű ezért is váltottam.
TörlésMariann
Nem baj, hogy bő lére eresztetted, jó volt olvasni. És még véletlenül sem vettem sértésnek, dehogy! Már én is gondolkodtam ezen, hogy egyszer talán egyszerűbb lesz, kevesebb lesz, színekben és mennyiségben. Mert akkor az fog jólesni. De az is fontos, amit írsz, hogy saját (esetleg változó) igényeink szerint alakítsuk a dolgokat, és semmiképp sem divatból.
TörlésJó, hogy írtál. :)
Egyértelműen bújócska. :-D
VálaszTörlésAmúgy pedig nem ér az egész. Gyanútlanul benéz ide az ember, és akkor jönnek a fotók a kedvenc helyekről. A Berchtesgadener Land az abszolút kedvencem, őszre terveztük a bajor túránkat, mikor már nem kell fejni, de a Pocaklakó közbeszólt, így egy évet csúszik a dolog, pedig a Kedves már nagyon készült a Sasfészekre. Nekem bőven elég lenne már az is, ha meglátnám imádott hegyeimet, és már az autóban sorolnám a csúcsok neveit...
A másik nagy kedvenc pedig Bad Reichenhall. Véletlenek nincsenek, ugye? ;-)
(De legalább magazinból hoztak bajor barátaink utánpótlást két hete...)
Már várom a holnapot! :-)
Hejj, Pocaklakó?? :)))
TörlésDehogy hiszti! Mindig, amikor a blogod olvasom, arra gondolok, hogy Nálatok tuti, hogy nincsenek hisztiző gyerekek, a felnőttek soha nem emelik fel a hangjukat, stb. :))))))
VálaszTörlésVárom a következő beszámolót is. Ezt is élmény volt olvasni. Át is adom a gépet a férjemnek, hogy olvassa el ő is. :)
:DDDD hát pedig..néha meghallom magunkat kívülről. És rögtön Szicíliában érzem magam. :))))
TörlésKÖSZÖNÖM!!!
VálaszTörlésPróbálok nem irigykedni, hanem egyszerűen csak belefeledkezni a képeidbe, néhol pedig az emlékeimbe... :)))
Én nagyon örülök, ha kellemes emlékeket ébreszt! :)
TörlésItt jártam tegnap is, tegnapelőtt is..... nagyon jól érzem magam ezeken a kirándulásokon.
VálaszTörlés-
Helyes az a két kis kancsó. Én is szeretem a szépen terített asztalt.
De jó Kati, örülök! :)
TörlésOlyan jó nézegetni a képeidet!!! Mintha én is ott lehetnék veletek...♥
VálaszTörlés:)
Törlés