2018. július 21., szombat

Nyári ebéd / Summer Lunch



A szünetben vannak napok, amikor csak könnyű, de legalábbis egyszerű ebédet készítek a családnak. A cél a gyorsaság, hogy ne a konyhában teljen el a nap, hiszen annyi minden más klassz elfoglaltság van, amire ilyenkor érdemes időt, figyelmet szánni. 
A mi túróval töltött zsemlénk talán picit rendhagyó a hagyományosan elterjedt recepthez képest, de csak annyiban, hogy nem mindig teszek bele mazsolát, mert nem mindenki szereti így. Megbolondítom viszont a citromhéj mellett egy kis citromfűvel. A zsemle levágott kalapját is beledolgozom a töltelékbe, hadd piruljon a túró teteje. Gyümölccsel és édes tejföllel meglocsolva kerül az asztalra. 



2018. július 17., kedd

Az új építmény / The new Structure



Ez az építmény már régóta motoszkált a fejünkben, nem csak az én álmom volt, Papa is lelkesen látott neki. Saját terv alapján, bontott ajtókból készül.  Az első, látványos lépés már megvan, állnak a falak. Meghatározó eleme lesz az előkertnek és már most imádjuk mindannyian. Most úgyis annak van itt az ideje, hogy ezzel tudunk teljes egészében foglalkozni, mert a kavicsösvények felújítása és az ágyások beültetése ráér. A növényeké már úgyis csak jövő tavasztól lesz a főszerep. :) 




2018. július 16., hétfő

Golden Harmony




Reggeli kávézások mellé, hétvégi pihenéshez, vagy akár strandra vivősnek is szeretettel ajánlom a Golden Harmony magazin legújabb számát. 
Alig vártam, hogy kézbe vegyem, a nyár számomra is a nyugodtabb olvasgatás, hátradőlés, újságozás időszaka. 
Mondhatnám, hogy jó elfoglaltság csendes csajos percekhez, de az új lapszám ismét olyan sokszínű lett, hogy az egész családnak tartalmaz érdekességeket.
Találtok benne egy írást a megújult konyhámról, egy kis kamrázós rendszerezésről is. 
Lapozgassunk, nyár van. :)
  



A nyár sárgája / Summer Yellow



Kint voltunk egy kicsit a faluvégen napraforgóban szaladgálni és kukoricásban bujkálni. 
Utóbbit félelmetes szintre fejlesztették a gyerekeink. :)
 A határból ez a pár szál virág hozott gyönyörű nyári ragyogást az előkertbe. 





2018. július 12., csütörtök

Rózsák / Roses



Nyár folyamán szárításhoz is rendszeresen szoktam szedni rózsákat.
Szükségem lesz rájuk az őszi-téli dekorációkhoz.
Az előkerti ültetőasztalon kötözgetem őket, de a hátsó terasz szélvédett sarkában akasztom fel, ahol nem éri a napsütés. Kellemes esti levezető foglalatosság. :)










2018. július 10., kedd

A kis ruhaszárító / The little clothes dryer



Mutatom is a kis ruhaszárítót közelebbről.  Az alapja egy régi ikeás szennyestartó váza, amire eredetileg egy lenvászon zsákot lehetett feszíteni. Már nem használtuk, de a fa szerkezetet megtartottam és lefestettem. Volt egy csomag Green Gate fa csipeszem édes mintákkal, amik így végre méltó helyre kerültek a kislányom kezei között. 
Csipesztartó zsákot is készítettem az egyszerűbb tárolásért és persze, hogy csinosabb legyen az egész. Kihímeztem a mintát és egy szép vastag halvány lila gyapjúfilc alapra varrtam, a jobb tartás kedvéért. 
Néha a babák ruhái kerülnek rá, de az igazi mosáshoz is használjuk,  olyankor a nagy kerti szárító mellett nyitja ki Alíz az övét és a kisebb vizes ruhákat már ő teregeti ki. :)






2018. július 7., szombat

Az ötödik születésnap - A család / The 5th Birthday - The Family


Sűrű volt az előző hét is. A kicsi lányunk zsúrja csak az első felvonás volt a köszöntésében. Maga a  születésnap múlt hétvégére esett, amikor szűk családi körben is megünnepeltük és megajándékoztuk itthon. Ismét saját magam készítettem neki az ajándékok nagyobb részét, és a boldogságát látva elmondhatom, hogy minden öltés megérte! 
Szeretettel köszöntünk mindenkit a "háztartási alapismeretek ötéveseknek" témájú születésnapi uzsonnán. :)

Az asztalt a gömbkőrisek alá terítettem. Aki régóta követi az oldalt, talán emlékszik, hogy itt állt évekig az évfordulós padunk, amit a találkozásunk emlékére állítottunk és feliratoztunk Papával. Időközben azonban olyan hatalmas természetesen napernyőket növesztettek a kőriseink, hogy egy árnyékos pihenőhely alakult ki a lombok alatt. Ezért úgy döntöttünk, hogy a padot elvisszük a  megújuló előkertbe ide pedig kialakítottuk ezt a kicsi étkezősarkot. Nagyon szeretni fogjuk így.

Ezzel a szülinapi tortázással fel is avattuk az új asztalt, erre az alkalomra készült tehát a varrógép. Alíz megkapta élete első igazi kis varrógépét és egy új kertészkészletet is. Az asztal mellett a járdán álló teregető is ajándék, és készítettem még egy saját kis kamrapolcot, ezeket megmutatom még külön. 
Imádat, amikor a köténykéiben fontoskodva háziasszonyt játszik. 
Amikor éppen nem futkározik, mint a szélvész. :) 
Főz, fut, varr, fut, kapál, fut, tereget, fut, babát fésül, fut... 
Lehet, hogy nekem is így kéne :))) 











2018. július 6., péntek

2018. június 30., szombat

Búcsú a buxusoktól / Farewell to the Boxwood



A következőket nem szomorú bejegyzésnek, végképp nem panaszkodásnak szánom. :)
Volt időnk hozzászokni a helyzethez, és a buxus-kérdésben a számunkra legmegfelelőbb döntést meghozni.
Ami nem más, mint hogy megválunk a jó évtizede dédelgetett, nyírt és alakított, előkerti puszpángsövényektől is. 

Az idei júniusi Édenpont kertlátogatás volt az utolsó hétvége, amíg még megtartottuk az előkertünket a régi formájában. 

A múlt nyáron már kivettük a hátsó kertből az állományt, felszámoltuk a kb. 80-90 buxusból álló, fűszerkertet és rózsakertet szegélyező kis sövényeket.
Az szép, karakteres, szívünkhöz nagyon közel álló előkerti kép felszámolásának eldöntéséhez több idő kellett... 
Az itt elültetett 152 kis buxust egy fuvarral hoztam haza annak idején az ötajtós Opelemmel, mind mentésre szoruló, narancssárga levelű kis növényke volt. Hittem benne, hogy ezt a tápanyaghiányt a megfelelő ültetés és gondozás hamar rendbe hozza, és így is lett. Bezöldültek, felfrissültek, gyönyörűen összenőttek, évi kétszeri metszéssel létrejött a vágyott formakertünk a ház előtt. Így éldegéltünk együtt nagy boldogságban jó 10 évig, amikor elért bennünket is a buxusvész. 

Nem nyújtanám rőfösre a bejegyzést a fertőzés elemzésével, sokan ismerik a problémát, ami fél Európát is letarolta és Magyarországon is alapos munkát végez sajnos. 
Mindenki a maga energiája és tűréshatára alapján küzd ellene...de azt is tudni kell, hogy vannak fertőzöttebb és kevésbé fertőzött  területek. Nálunk, a Zsámbéki-medencében sajnos nagyon rossz a helyzet. 

A saját tapasztalataimat a megkérdezett környékbeli szakemberek csak megerősíteni tudták...ez már nem lesz jobb. Annyit permetezni, amennyi a stabilitáshoz - helyesbítek- egyáltalán az állomány megtartáshoz szükséges, mi nem szeretnénk. 

Én is folyamatosan figyeltem a növényeket, naponta ellenőriztem, megtettem, amit kell. De ez csak arra volt elég, hogy megállapítsam, többet kellene fújni, mint amennyit szeretnénk, sőt, amennyit ésszerű lenne. 
Nem beszélve arról, ha nem kaptak azonnal permetet, volt, hogy már 1-2 nap haladékot sem adtak nekünk...

A buxusvész előtt egy vegyszermentes kertet ápoltunk, és számunkra ez a dolog nem ér ennyit. 

Ezért nem vagyok szomorú, mert mindig is abban a szellemben alakítottuk Papával a portánkat, hogy a kert van értünk, a mi kényelmünkért, és nem mi akarunk megszakadni a kertért.

Kaptunk biztató szavakat is, hogy ne adjuk fel, kordában tartható ez megfelelő figyelemmel, kár lenne érte. 

Kordában tartható, igen, de milyen áron? Nekünk ez nem fér bele. Ezért, amikor felülkerekedett bennem a várható megkönnyebbülés érzése, amit a váltás hozhat, akkor már el tudtam engedni a kis angol előkertemet. :)

Hogy mi lesz helyette? Az meglepetés. :) Már bőven benne vagyunk az újraépítés okozta lelkesedésben. :)

Itt jegyzem meg... a tujákat gondozó hobbikertészek sem nagyon dőlhetnek hátra a jövőben....