2017. december 13., szerda

Advent Székesfehérváron



Ugye a sok munka, készülődés és tennivaló közepette ti is szoktatok időt szakítani az adventi vásárokra? Mi mindegyiket szeretjük, ha világos van azért, ha kigyúlnak a fények a sötétben, akkor azért. Ki nem hagynánk a budapesti zsúfolt forgatagot, a parkolóházakban való forgolódással és a bódék közötti komótos csoszogással együtt. :) 
De a kényelmes, pihentető sétákat is szeretjük a kisebb városok meghitt zegzugaiban, a hangulatos vidéki főutcák és főterek illataival és díszeivel. Nem beszélve a séták végén elfogyasztott forró csokiról egy jó meleg cukrászdában. 
Múlt vasárnap Székesfehérvárra kirándultunk.
























2017. december 12., kedd

Zene / Music



Óóó, a Zeneakadémia....régvolt ifjúkorom egyik legmeghatározóbb helyszíne.  
Mennyi koncertet ültem itt végig, meg sem tudnám számolni. Estéről-estére ott kuporogtam magánénekes diákként a kakasülőn, ahová rendszeresen be tudtuk vackolni magunkat a zeneművészetis diákigazolványunkkal.
Sosem feledem a Király utcai szelek emlékét, amint szárnyaló kedvvel és feltöltött lélekkel léptem ki a koncertek után a kapun, elégedetten szippantottam bele a hideg estébe és igyekeztem a villamosmegállóba, majd vissza a kollégiumba. Nem nagyon kellett sietni, a sok esti kimaradás miatt tele voltam fegyelmikkel így is, messze túlléptem a kolesz szabályzata által előírt eltávot, és mindig túl későn értem vissza.
Persze nem csak a Zeneakadémia volt a ludas, gyakran lógtunk be esténként az Erkel színházba titkos utakon, vagy az Operába a művészbejárón át. A sorok között a földön, vagy a sarokban ültük végig az előadásokat.
Aztán a kollégiumi lógások számába és az igazgatónő idegeibe bekavart egy szimpatikus fiatalember is, nevezzük ma már Papának. 
Ne szépítsük, végül is csak kirúgtak a koleszból, de azok a Zeneakadémiai koncertek.......
Ma már máshogy van, és máshogy jó. Kevesebbet megyek, átalakult az életem, már nem egyedül lógok a világban, nem tehetem mindig azt, amihez épp kedvem van. 
De visszaviszem a gyerekeimet, amikor csak tudom, az idei adventi szezont is itt kezdtük a családdal az Óbudai Danubia Zenekar Klasszikus Karácsony koncertjén.

Mondjuk Albi már alapból odavan a gyönyörű épületekért és az ilyen fantasztikus belső terekért, de most a zene is nagyon megrendítette. 
Boldogan nyugtáztam, hogy mennyire ismerős az a sóhaj, amivel kilépett a koncert után az utcára és szippantott bele a hideg szélbe.













2017. december 10., vasárnap

A kilencedik születésnap / 9th Birthday



Albert többször szóvá tette már, milyen szerencsés a húga, hogy nyáron született és neki a kertben lehet a szülinapja. :)
Mikor már javában ügyeskedtem és titkolóztam Albi mostani dekorációjával, ismét megemlítette, hogy milyen jó lenne egy kinti szülinap.
Tartottunk már télen kerti partit, nem is egyszer, de azért nem tudtam nem emlékeztetni rá, hogy ez nehezített pálya, mert megfagyunk. :)) 
Erre csak kuncogott, hogy miért, terítettem már a Kerti lakban télapóváró vacsorára vagy karácsonyra is....
Igaz-igaz, nem is volt szükség több győzködésre.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy a kert végében álló házikót jól befűtöttem, és oda kuckóztunk be ünnepelni és köszönteni. Kint jó hideg és hóesés, mert nagy szerencsénkre múlt vasárnap épp a születése napján havazott, így a kert is nagyon hangulatos és szép lett a köszöntésre. 

Kihordtam a gyertyákat, az ajándékokat, levest, főételt, mindenből a kedvence készült.

Idén a leghőbb vágya egy távirányítós Macrobot volt, és mivel szeret minden robotos dolgot, ebben a témában dekoráltam, egy kis csillagos, világos, üde télies kiegészítéssel. Kapott társas robotos játékot, és robotos könyvet is.   Varrtam terítőt, szalvétát, nyomtattam, vágtam, ragasztottam, sütöttem, csomagoltam. Amíg délelőtt mikulásvonatoztak Papával  el is készültem mindennel ebédre. Ahogy nálunk lenni szokott, a másik gyerkőc is kapott egy apróságot a tesó szülinapján. 
Különösen nagy sikere volt a kulccsal húzható régimódi lépegetős lemezrobotoknak, és a csokibonbonoknak, amiket szilikonformában öntöttem.

Imádta minden részletét és az az igazság, hogy Albinál hálásabb közönséget el sem tudok képzelni, mert olyan nagy átéléssel tud örülni mindennek! Nem csak a "gyerekes" dolgoknak, de értékel minden más finom, szép kiegészítést is, az ajándékait pedig nagyon megbecsüli, óvja.  Minden évben agyonölelget, hogy ez volt élete legjobb szülinapja. :D

9 éves nagyfiú.....<3